Az utazásaim során szeretnék fotózni, videózni, hogy megőrizzem az utak emlékeit és meg tudjam osztani az élményeimet azokkal, akiket érdekelhet. Nem célom profi minőségű média tartalom előállítása, de azért nem árt, ha egy picit kiemelkedik az amatőr kategóriából. Egy későbbi cikkben majd bemutatom a technikámat, amivel készülök a túraszezonra. Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy eldöntsem szükségem van-e gimbalra vagy nincs. De előtte egy kis gimbal történelem.
Biztos láttatok már családi felvételeket, ahol apuka videózza a kiscsaládot. Szeretetteljes családi felvételek, de a kép imbolyog össze-vissza.
https://www.youtube.com/watch?v=l3DIO2XuWeQ
Pár évvel később, a VHS korszak alkonyán mindenki ámulattal figyelte a profi felvételek selymesen sima siklását, ahogy rezzenéstelenül követi a kamera a szereplők mozgását.
Felmerült az amatőrökben is az igény, hogy valahogy ilyen gyönyörű, profinak tűnő felvételeket tudjanak készíteni. Gyorsan utána lehetett járni, hogy ha a kamerát egy seprűnyél tetejére tesszük és a nyél aljára a kamera súlyával megegyező vagy egy picit nehezebb súlyt fabrikálunk, akkor a kezünk felvételen megjelenő remegését ki lehet egyensúlyozni. Szerencsére a különböző kiegészítő gyártók is rájöttek erre és elkezdtek fejleszteni. A mai napra már egészen elképesztő, zsebben hordható megoldások születtek. De azért pár kép erejéig nézzük meg honnét hová jutottunk.
A lenti pár eszköz csak a kézben tartható kiegészítőket foglalja össze és nem beszélünk a vállról indítható vagy alienként a hasból kiugró stabilizátorokról.
Először a seprűnyelet és a súlyokat cserélték profibb anyagokra és megalkották az első kézi stabilizátorokat.
Következő lépésként elkezdték kicsinyíteni a berendezést és megjelentek a hordozható stabilizátorok.
Ezek már egész jól használhatóak voltak. Legnagyobb bajuk a nehézkes kiegyensúlyozás volt. Ugyanis ezeket abszolút precízen kellett beállítani, hogy se előre, se hátra, se oldalra ne dőljenek. Ez hosszú percekig tartott, amire az esetek többségében nem volt sem idő sem lehetőség.
Ezért megjelentek az amatőrök számára is könnyen hozzáférhető, eleinte borsos árú, majd egyre olcsóbb gimbalok, melyek kis elektromos motorokkal tartják mozdulatlanul a kamerát. Természetesen ezeket is ki kell egyensúlyozni, hogy a motoroknak minél kevesebb erőt kelljen kifejteniük, egyúttal az akkumulátoros üzemidőt is növelve.
Idő közben a kamerák lassan telefonokra cserélődtek, ahogy megjelentek az egyre tökéletesebb optikájú, mindig kéznél lévő eszközök.
Ezeknél még mindig macera, ha csak kicsit is a kiegyensúlyozás és a nagy méret. Ezen hátrányok kiküszöbölésére jelent meg a napokban egy zsebgimbal, ami valóban piccci 🙂
Azonban ezekkel párhuzamosan a kamerák, a telefonok is fejlődtek és képesek stabilizálni a saját felvételeiket. Természetesen az eredmény nem minden esetben olyan tökéletes, mint egy gimballal, hiszen a rögzített anyagból szoftveresen stabilizálnak, ezzel rontva a felvétel minőségén.
De vajon mennyit csökken a minőség? Tényleg elfogadhatatlanul romlik vagy azért némi kompromisszummal élve megfelelően rögzítik az emlékeknek szánt felvételeket? Ennek kiderítésére fogtam egy tesztbe, ahol összehasonlítottam különböző szituációkban a telefonom – egy Xiaomi Redmi Note 6 Pro – által készített felvételeket, egy DJI Osmo Mobile kézi stabilizátorral készített videókkal.
A teszt során a telefonnal készítettem szoftveres stabilizáció nélküli, majd stabilizált videókat. Ezután a stabilizátort kikapcsolva behelyeztem a telefont az Osmo Mobile-ba és megismételtem a felvételeket. Az értékelés előtt nézzük az eredményt. Ajánlom, hogy teljes képernyőn és 1080p HD felbontásban nézzétek.
Az egyértelműen látszik, hogy a telefon stabilizátor nélküli felvételei használhatatlanok. Ellenben a stabilizált és a gimbalos felvételek között nincs hatalmas különbség. Tény, hogy a gimbalos felvételek jobb minőségűek, hiszen itt a telefon nem ront a minőségen, valós full HD-ben rögzíti a képeket. Ehhez képest a stabilizátoros felvételek picit „kockásabbak”, hiszen a telefon szoftvere a full HD videóból veszi ki az egyes stabil képkockákat és az eredményt felinterpolálja HD-be. Itt bizony elvesznek képi információk. De véleményem szerint egyáltalán nem olyan nagy a különbség, a gimbal nélküli felvételek is élvezhetőek.
Jópár évvel ezelőtt, amikor áttértünk VHS-ről, VHS-C-ről a digitális rögzítésre, akkor jelentős minőségi javulással szembesültünk. Abban az időben ugyan tudtuk mi az a full HD, láttunk is néha ilyen vérprofi minőségű felvételeket, de teljesen távolinak, elérhetetlennek, futurisztikusnak tűntek és meg voltunk róla győződve, hogy nekünk sosem lesz olyan minőségre szükségünk a házi videóinkhoz. Persze mai szemmel borzasztóan sajnáljuk, hogy nem HD-ben rögzítettük az eseményeket, hogy a 25 éves esküvői videónk amatőr VHS-ben készült. Milyen jó lett volna előrelátni és már akkoriban is jobb minőségben rögzíteni!
Most egy hasonló váltás előtt állunk a full HD és a 4K között. Egyre elérhetőbbek, olcsóbbak a 4K-s eszközök. Ismét itt van az a dilemma, hogy full HD vagy 4K? Rászánja az ember a plusz költséget, hogy átálljon vagy sem?
A fenti kérdés megválaszolásásban segíthet, ha tudjuk, hogy mi a célunk a felvételekkel, kik lesznek a nézők, hol és hogy akarjuk megjelentetni, publikálni. Ha félprofi vagy profi felhasználás, esetleges pénzkereset a célunk, akkor ez nem is kérdés, váltanunk kell azonnal a 4K irányába. A hozzám hasonló amatőrök gondolkodjanak el, hogy mi történt a videóikkal az elmúlt idő során? Hányszor néztük meg saját magunk? Hányszor nézték meg a barátok, ismerősök? Ha esetleg felpakoltuk a Youtube-ra vagy más videó megosztóra, akkor mekkora volt a nézettség? A magam nevében nyilatkozva mindegyik fenti kérdésre a válasz közelít az 1-2-höz, néhány youtubeos videó esetében a pár százhoz, ezerhez.
Ezért véleményem szerint nekem nincs szükségem arra, hogy nagy pénzeket fektessek a technikába. A fenti teszt is azt bizonyítja, hogy a jelenleg elérhető minőség, amit a telefonom tud, az bőven elég arra, hogy az élményeimet rögzítsem, megosszam és pár ember megnézze. Az új technikához szükséges anyagiakat inkább a túráimra költöm vagy beletankolom a motorba. Nagyobb haszna lesz.
Tehát a címben feltett kérdésre a válaszom az, hogy nincs szükségem gimbalra. A céljaimnak és igényeimnek tökéletesen megfelel a telefonom stabilizátora által biztosított minőség.
Mivel a Kriszti szerint kényelmesebb lenne úgy videózni a telefonnal, mint az Osmoval, ezért beszereztem egy kis állványt, ami szelfi botként is tud üzemelni.
Végszóként egy érdekesség. 60km/óra környékén a gimbal kis villanymotorjai nem bírták egyensúlyban tartani a telefont, ami a menetszél hatására kicsapódott oldalra 🙂
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂