2019. április 27.
Ma letudtam 240km-t. Kicsit döcögve indult a nap.
Miután világossá vált, hogy nem férek be az oldaltáskákba, eldöntöttem, hogy reggel az első utam egy motoros boltba lesz, ahol beszerzek egy vízálló hengertáskát. Mindezt gyorsan, hogy ki tudjak még időben jelentkezni a hotelből. Gyújtás ráad, önindító kapcsol és se kép-se hang. Ugye milyen mázli, hogy hoztam magammal bikázót? Így első utam visszavezetett a kereskedés szervizébe. A vége egy garanciális akksi csere lett.
Utána tűzés a motorosboltba, majd vissza a hotelbe. Sajnos rá kellett húznom a late checkinre fél órát, így megszabadítva magam újabb 15 dodótól. Ez is csak úgy sikerült, hogy mindent kipakoltam a szobából a moci mellé az udvarra, hogy ne számoljanak fel plusz egy éjszakát.
Délután egykor indultam neki egy rövidített útvonalnak. Sajnos egyre rosszabb lett az idő, esőruhát is kellett húzni. Esőt ugyan nem kaptam, de a ruha szükséges volt, durván hideg lett.
Azt terveztem, hogy ma korán, 3-4 körül érek a szállásra, befejezem a blogbejegyzést és kipihenem az izgalmakat. De nem bírva a véremmel, azért betettem két útvonal pontot, így két igen szép helyet felfedezve. Többek között átmentem egy olyan hídon, ami borzasztó magas volt és nem volt rajta aszfalt. Kocsiban ezt nem érzékeli az ember, de motoron félelmetes volt.
Este 6-ra értem a szállásra, ledobáltam az eső cuccokat és elindultam egy rövid motoros városnézésre és a szokásos hamburger vacsorára.
A nap rosszul kezdődött, de izgalmas folytatással szép és ízletes véget ért. Csak ugye arra a fránya blogra nem jutott időm. Holnapra több, mint 400km a terv. Ott már 18 fok is lehet, így igyekezni fogok, hogy mielőbb odaérjek.
2019. április 28.
Ma egy kis halas szendviccsel kezdtem a Jack in the boxban, mivel nem volt reggeli a szobához. Utána a Hurricanes ridget, ami egy havas hegy, kihagyva elindultam a bal felső csücsökbe.
Jót motoroztam, a 112-es mellékút igen látványos, kellemesen kanyargós, igaz borzasztó minőségű több helyen. Amikor elkezdett villogni a benzinszint jelző, akkor egy picit kezdtem ideges lenni, de azért még időben kúthoz jutottam.
Az ezt követő szakasz gyönyörű volt, rengeteget videóztam, többféle kamera beállítással. Az egyik ilyen fotós megállás után kellemes zenével a fülemben szeltem a kilométereket, amikor egy kanyar utáni emelkedőn leállt a motor. De úgy rendesen. Se kép, se hang módon. Gyújtás, semmi. Áldottam a sorsot, hogy kértem a biztosításomba asszisztencia szolgáltatást, így térerő híján a kanadai hálózaton roamingolva tudtam segítséget kérni. A trailer visszahozott Port Angelesbe, a motor a hotel előtt. A szerviz kedden reggel 9-kor nyit. A nagy izgalomra bedobtam a szennyest a hotel mosógépébe és elmentem burritost enni a Tacobellbe.
Ha adhatok egy tanácsot. Ha valaha nyilvános mosodában mostok, először ne a szárítóba tegyétek a piszkos ruhát. Mert kellemesen felmelegíti, de büdös marad 😂 Mindenesetre megtanultam melyik a szárító és melyik a mosógép 😏
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂