Régen jelentkeztem utoljára. Ennek legfőbb oka, hogy nem sok minden történt az elmúlt időszakban. De ha valakit érdekelne, hogy hol is áll most a projekt, annak röviden összefoglalnám a legutóbbi eseményeket.
Ahogy a poszt kiemelt képéből is sejthető, megvan a repjegyem, ezáltal az utazás időpontja is. Előre lelövöm a poént, sikerült úgy alakítanom, hogy picit hosszabb legyen az eredetileg tervezettnél. Ezzel spóroltam a repjegyen, de nyilván összességében több lesz a költség a plusz éjszakákkal és hamburgerekkel.
Hogy vásároltam a repjegyet? Egy ideje folyamatosan figyeltem a Skyscannert, hogy mit mutat.
Én ezt az oldalt általában csak tájékozódásra használom. Itt ugye mindenféle ajánlat szerepel mindenféle közvetítő cégektől valamint maguktól a légitársaságoktól is. Természetesen ez utóbbiak mindig drágább árat mutatnak, így az ember inkább a közvetítő cégek ajánlatait nézi és örömködik, hogy milyen olcsón juthat repjegyhez. Viszont ezeknél a cégeknél mindig vannak extra költségek. Egyrészt valamiféle kezelési költség. Aztán például ügyfélszolgálati díj. Tehát azért, hogy egyáltalán tudj velük kommunikálni plusz pénzt szednek be. Ez lehetőséget ad emiles, postai több napos, hetes válaszidőre. De a legdurvább, hogy emellett felajánlja a prémium ügyfélszolgálati díjat, ahol már elméletileg telefonon is lehet velük beszélni. Ezen felül ezek az oldalak csak tájékoztató jelleggel tudnak szolgálni a poggyászköltségekről. Ez mindig a teljes repjegy rendelési folyamat közben vagy annak a végén derül majd ki. Tehát a legelején, amikor elkezded összehasonlítani az árakat, akkor valójában nem tudod mi lesz a végén.
Ennek ellenére megpróbáltam venni egy ilyen jegyet. Mire a legvégére jutottam minden adat kitöltésnek elkezdett homokórázni, hogy na akkor lefoglalja nekem a járatot. Pár másodperc után jött az üzenet, hogy sajnos az eltelt időben – kb. 5 perc – elfogyott ez a kedvezményes jegy és kezdjem újra a folyamatot. Jujj de ismerős szitu. Egyszer a Wizzairnél jártam ugyanígy, amikor az egész családnak próbáltunk jegyet venni. De mivel akkor fontos volt az utazás, végigcsináltam mégegyszer és a végén 30%-kal drágább lett az egész. Na ezt nem játszuk, így én lemondtam a közvetítők olcsóbb árairól.
Inkább a légitársaságok oldalait nézegettem. Ott teljesen tiszta az ügy, egyértelműek az árak, nincsenek rejtett költségek, megismerhető minden feltétel és gond esetén lehet őket keresni. Viszont valamennyivel drágábbak. Persze figyelembe véve az előző bekezdésben írottakat, a végén lehet, hogy még olcsóbbak is lehetnek. Ezért folyamatosan figyelemmel követtem a Lufthansa, a KLM, az Air France, a United és a Delta oldalait.
Napról-napra más árakat hoztak ki. Volt, hogy felfelé, volt, hogy lefelé mozogtak. Egyfajta pulzálást figyeltem meg. Ezen felül nem volt mindegy, hogy milyen dátumokra néztem a jegyet. Azt vettem észre, hogy az eredeti tervemnél egy nappal korábban lényegesen olcsóbb. A hazautazási időpontomnál 4-5 nappal később ugyanez a helyzet. Ezen felül fontos szempont hogy hány átszállás van, azok milyen hosszúak. Előfordult velem már, hogy én loholva ugyan még elértem a csatlakozást, de a csomagom sajnos nem. Az sem mindegy mikor érkezünk a célállomásra. Éjjel kettőkor nehézkes lehet egy Airbnb-s szobát elfoglalni.
A végére találtam olyan opciót, ami tetszett. Korábbi odaút, későbbi hazaút, napközbeni, normális időpontban érkezés. Egy darabig rágódtam rajta, hogy el tudok-e tölteni ennyivel több időt. Mi lesz ha a vége felé már unom a banánt és inkább jönnék haza. Mivel a flexi jegy sokkal drágább, így nem lesz lehetőségem módosítani, tartani kell magam az eredeti tervekhez. De úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, életünk kalandja, ugorgyunk bele. Így folytattam a le-föl hullámzó árak naponkénti vizslatását.
Viszont egy idő után szép lassan elkezdtek felfelé kúszni az árak. Elkezdtem aggódni, hogy ha nem veszem meg időben, akkor túllépem az eleve felső hangon tervezett költségvetésem. Már 300 ezer forint fölött jártak az egyébként 270-280 ezer forintos díjak, amikor egyik nap leesett 226 ezerre. És ez az ár már mindent tartalmazott beleértve a feladott csomagot is. Még egy pillantás a szokásos oldalakra. Lufthansa még mindig drága, KLM adja ezt a szintet, sőt a Delta 4-5 ezerrel olcsóbb is. Úgyhogy nem variáltam tovább, gyorsan lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, mielőtt rájönnek a társaságnál, hogy rosszul vittek be valamit a gépbe 🙂
Úgyhogy nagy örömömre április 24-i indulással kezdetét veszi a nagy kaland és tart majd egészen június 11-ig. Úgy vagyok vele, hogyha kiadja a végén, akkor esetleg átnézek Kanadába is. Meglátogatom Vancouvert és környékét. Ott is van felfedezni való. Valamint azt beszéltük a barátommal, akivel kb. egy hetet fogunk kocsival csavarogni, hogy ha már azon a környéken járunk, akkor azért csak be kéne kukkantanunk Mehikóba is. Színesedik a kaland palettája 🙂
Elkezdtem kigondolni az utazás első napjainak a forgatókönyvét. Seattlebe érkezve április 24-én elfoglalom a szállást. Megnéztem az Uber oldalán, hogy a reptérről Lakewood településre, ahol a motorszalon van 50$ a fuvardíj. Na ez egy picit több annál, mint amire számítottam. De vagy találok jobb megoldást, vagy megbarátkozom addigra ezzel a gondolattal. Az Airbnb-n igyekszem majd olyan helyet keresni, aminek a környékén séta távolságra lesz akár bolt, akár valami étterem.
Másnap reggel, 25-én nyitásra szeretnék odaérni a motorszalonba és személyesen találkozni Zukival. Remélem gyorsan át tudom majd venni és elkezdhetem még rápakolni a kiegészítő dolgokat úgymint hátsó csomagtartó, szivargyújtó és USB aljzat, GPS tartó, telefontartó. Ezeket egyébként a boltban is felszerelnék. De csak az USB töltő felszerelésének munkadíja 200$ lenne. Inkább barkácsolok magamtól.
Az első napokban, hétvégén Seattle-t szeretném megnézni. Két konkrét tervem van. Az egyik a Space Needle, amit a Man In Black forgatása után visszaemeltek a helyére 🙂
A másik pedig a Boeing múzeuma és a gyár szerelő csarnoka és a kapcsolódó múzeum.
Természetesen ezeken felül még van jópár látnivaló, melyek a szokásos módon már be vannak csillagozva a guglimapszomon.
Ezután felmegyek egészen a kanadai határig és megkeresem a határhoz legközelebbi pontot, majd elindítom a GPS csiganyálat, amit a túrám során szépen lehúzok egészen Mexikóig. Előzetes tervek szerint így néz majd ki a Seattle – San Francisco szakasz, ahová május 7-ére kell megérkeznem. Akkor csatlakozok majd be a szervezett túrába.
A fenti képen látható kb. 2500km-nél azért hosszabb lesz az út, mert menet közben keresni-kutatni fogom a látnivalókat és le fogok térni a tervezett útvonalról.
Elkezdtem elkészíteni a csomagolási listámat is. Ezen még dolgozom, de iránymutatónak jó. Az szinte biztos, hogy a kemping felszerelést majd kint veszem meg, mert a mexikói kiruccanás végéig nem lesz rá szükségem. Azon a ponton majd csinálok egy számvetést, hogy hogy állok anyagilag és belefér-e az Airbnb az utazás végéig vagy spórolás gyanánt célszerű lenne kempingezni. Ráérek eldönteni. A listában feltűnhetett egy GoPro kamera is. Ez még nincs meg, de egyre jobban meggyőzöm magam, hogy azzal fogom végigfilmezni az utat. De erről lesz majd egy külön bejegyzés előbb-utóbb.
Jelenleg folytatom a felkészülést, ami lényegében Youtube videók nézegetését, újabb csillagok térképre helyezését jelenti. Ezen felül dolgozok azon, hogy hol fogom a motort tárolni abban az egy hétben, amikor kocsival fogunk csavarogni Mexikóban. Valamint meg kell találnom a legjobb SIM kártya megoldást is, hogy a legtöbb helyen legyen netem.
A fenti témában szívesen fogadok bármilyen tanácsot, észrevételt akár itt a cikk alatt a kommentekben, akár a Facebook-os bejegyzés alatt.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂