2019. május 23.
Megpróbáltunk eljutni a Nemzetközi Barátság Park amerikai oldalára, ami a túrám egyik fontos célpontja lett volna. Sajnos az utóbbi napok esőzései miatt a parkot lezárták. Persze mi majd tudjuk alapon elautóztunk ameddig tudtunk, de 2km-rel a cél előtt utunkat állta egy sorompó, meg több figyelmeztető tábla. De azért majdnem sikerült, elfogadjátok kipipáltnak, ugye? 😊
Így kicsit csalódva, de elindultunk a mexikói határ felé. Ugyanis a telefonos tájékoztatás ellenére kiderült, hogy a bérelt kocsival is ki lehet menni, csak a másik oldalon külön biztosítást kell kötni. És ez így van. 35 dodóért kaptunk egy napnyi biztonságot. A szépséghiba annyi, hogy menet közben úgy döntöttünk, hogy itt alszunk.
Az első benyomásokat Tijuana belvárosában, a Revolucion sugárúton gyűjtöttük. Mindjárt az első, hogy itt lehet parkolni. Ingyé. Magán a sugárúton találtunk helyet. Tettünk egy jó másfél órás sétát benézve több üzletbe, étterembe, bárba. Igazán hangulatos kis séta volt izgató illatokkal, színes látvánnyal, vérpezsdítő zenével, hívogató, de nem agresszív kereskedőkkel. Kicsit összevissza, kicsit káosz, de nekem nagyon tetszett.
Innét elmentünk az Abraham Lincoln emlékműhöz, ami egy körforgalom középen magasodott. Fotózás és videózás után indultunk a Nemzetközi Barátság Park mexikói oldalához. Na ez egy más világ. El lehet menni egészen a határkerítésig. Egy igazi bulikázós hely az egész, sok étteremmel, zenével, utcai árusokkal. Nagyon hangulatos, kellemeset sétáltunk. Természetesen nem tudtam ellenállni és kipróbáltam a churrost. Finom cucc 😏
Elindultunk a tengerparton dél felé egészen Rosaritóig, ami egy ismert üdülőhely errefelé. Itt fényképeztünk vizet meg homokot. A fő utca is hangulatos a maga kétszer három sávos aszfaltjával. Ami érdekes, hogy a Stop tábla ezen a széles úton van kitéve, mi meg egyszerűen ki tudtunk kanyarodni a majdhogynem aszfalt nélküli mellékútról.
Annyira megtetszett Mexico, hogy úgy döntöttünk maradunk. Kerestünk egy jó árú, medencés hotelt közel az amerikai határhoz, amit gyorsan le is bookingoltunk. Ekkor két és fél óra választott el a medencétől. Út közben áthaladtunk egy kanyonon. Egyrészt fantasztikus jó volt az aszfalt, másrészt elképesztő kilátás nyílt a mélységre.
Beérve Mexicaliba ma elsőre eltaláltuk a hotel parkolót. Becsekkoltunk. A hotelbe és közvetlenül utána a medencébe is 😎 Még az odavezető úton megálltunk egy autó bontónál, amiből volt bőven a bevezető út mentén. Itt Zsifi szerzett egy mexikói rendszámot a kislányának, aki gyűjti azokat. Ingyé. Nézett is a fickó hülyén, hogy minek nekünk az 🙂
A nap méltó zárásaként ellátogattunk egy helyi étterembe, ahol isteni falatokat vettünk magunkhoz, közvetlenül a tequila után. Annyira profi fogyasztók vagyunk, hogy előtte kigugliztuk hogyan kell azt inni 😁
Holnap irány vissza az USÁ-ba, ha visszaengednek és estére már Las Vegasban szándékozunk „alunni” 😎
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂