2019. május 24. – 30. napom az 50-ből
Annak ellenére, hogy nagyon jót aludtam, már korán fent voltam. A reggeli forró zuhany mindig helyreráz, ellazít és beindítja a napom. Miután előző este elvacsiztuk az utolsó pesónkat is, úgy döntöttünk, hogy majd az USÁ-ban reggelizünk. Így gyorsan el is indultunk. Annál is inkább siettünk a határra, mert a googlemaps nagy piros csíkot, értsd hosszú várakozást jósolt.
A határra érve beálltunk a sorba, ami szinte folyamatosan haladt. Úgy hatoltunk át a határellenőrzésen, mint kés a vajon. Az egyenruhás csak annyit kérdezett, hogy hová tartunk, és már engedett is befelé. Az egész nem tartott tovább 10 percnél, sorbanállással együtt.
Beérve az Államokba az első kúton tankoltunk és toltuk arcba a hotdogot meg a takitót kávéval, kólával. Ha valaha jártok kint, akkor nagyon ajánlom a benzinkutas reggeliket. Nagyon hangulatos az egész és finom. Jobb, mint a juharszirupos palacsinta.
Úton a történelmi 66-os út felé áthaladtunk egy homoksivatagon, az igen érdekes nevű Birodalmi Homok Dűne Parkon. Homok és dűnék, ameddig a szem ellát. Táblák figyelmeztettek, hogy lassan, mert homok felhordások lehetnek az úton. Egy helyen épp munkagép hordta el a méteres halmot.
Nagyon hosszú autózás után értük el Oatmant, a kis múlt századi bányász települést, ami egyébként része volt a történelmi 66-os útnak. Ezt ki is használják. Zarándok hellyé vált. Jönnek mennek az emberek, motorosok, autósok. A város teljes hosszában egy bazár western stílusban. Az utcán pedig szabadon csatangolnak a csacsik, illetve burros-ok. Nagyon hangulatos az egész. Nem is tudtam megállni, bevásároltam a családi ajándékokat.
Következett Kingman, ami szintén része a 66-os hagyományoknak, de nekem nem jött be. Mondjuk a faszénen sütött pizza fenomenális lett, de maga a város nem tudott mély benyomást tenni, sem nyomot hagyni.
Pizzázás közben eldöntöttük, hogy Las Vegasban lesz a szállásunk, le is foglaltuk a szobát az egyik hotel torony részében. Viszonylag időben odaértünk. Zsifi szerette volna megnézni a flipper múzeumot, ami engem annyira nem érdekelt. Így ő elautózott, miközben én elintéztem a vegasi hotel fürdőjében a mosást meg megnéztem a Trónok Harcát. Csak az ötödik részt, ne írjátok le kommentben, hogy ki nyeri el a trónt!!!
Este 8 körül előkeveredett Zsifi is és elindultunk ismét Vegaszozni. Újabb és újabb hoteleket és kaszinókat jártunk be. Sőt, még egy Denny’s-be is sikerült beülni egy könnyű vacsira. Egy idő után és jó pár kilométer múlva elfáradtunk, megteltünk és meguntuk, így visszaübereztünk a saját hotelünkbe. Már délután kiszúrtuk, hogy itt van egy Adventuredome nevű valami, amit most este meg is néztünk. Hát besza-behu, egy komplett vidámpark. Épületen belül. Óriáskerékkel, hullámvasúttal, dodgemmel, ezer más attrakcióval. Állunkleesett…
Most pihi, holnap irány a Bryce kanyon és a Zion Nemzeti Park.
2019. május 25.
Jajj de nehéz volt felkelni a hosszú vegasi éjszaka után! De fel kellett, mert mára két nemzeti park is napirenden volt.
Elsőként a Ziont látogattuk meg. Hosszú-hosszú autópályázás után értük el a parkot. Akadt némi izgalom is, amikor Zsifi felismerte, hogy az egyik telóját a vegasi hotel párnája alatt hagyta. Hívtuk a hotelt, felvették az adatokat. Reméljük meg lesz! Nem voltunk biztosak benne, hogy innét merre megyünk tovább. Felmerült Salt Lake City is. De ezzel a malőrrel eldőlt, holnap irány vissza Vegas felé.
Egyre marsközelibb lett a táj, ahogy közeledtünk a park felé. Vörösen magasodó sziklák, megtörve zöld foltokkal. Ugyanis a növényzet valahogy utat tört magának és mind kisebb bokrok, mind nagyobb fák is nőttek a sziklák oldalába.
A forgalom szinte állóra lassult a fizető kapuhoz közeledve. Mivel Nemzeti Park, így elfogadták az utazás elején kiváltott éves kártyát. Nekem már bőven behozta az árát. Ahogy elindultunk le kellett jelentenünk a rangernek, hogy mi a tervünk a parkban. Miután mondtuk, hogy csak átmegyünk rajta, mert a végcél a Bryce canyon, utunkra engedett.
A parkban csak ámultunk és bámultunk. Tökéletes fekete aszfalton haladtunk a fölénk magasodó sziklafalak között. Egy szerpentinen mentünk felfelé egy alagút bejáratáig. Ahogy megtettük a világítás nélküli alagútban a kb 2 kilométeres távot, a másik oldalon egész más világ fogadott minket. Itt laposabbak voltak a sziklák és fakóbbak. Meg mintha vízszintesen reszelővel megkaparták volna őket. De a növényzet itt is utat tört, tele volt zöld pamacsokkal.
A hegyről leérve elindultunk a Bryce felé. Út közben egy Subway állta utunkat, mi engedelmeskedtünk a követeléseinek 😊
Közben nézegettünk hoteleket, de hétvége lévén nem nagyon voltak, ami még volt, azok minimum 150-160 dollárba kerültek. Én egy picit aggódni kezdtem, hogy most mi lesz, de egy hirtelen ötlettől vezérelve begurultunk egy lakókocsi parkba. Itt egy kis kétágyas faházat sikerült kivenni 40 dodóért. WC és fürdő a telek végén. De ezt a kis kellemetlenséget megéri a fejenkénti 20-as.
Hátrahagyva új otthonunkat elautóztunk a Bryce Canyon Lodge-ig, ahol leparkoltunk. Rövid séta után értük el magát a canyont. A látvány elképesztő és leírhatatlan. Ezernyi rücskösen szabdalt szikla oszlop és sok helyen zöldellő örökzöldek. Nem győztem betelni a látvánnyal. Sok kép és videó után csak bámultam és bámultam. Mikor már kellően átfagytunk visszaültünk a kocsiba és felmentünk a canyon legmagasabb pontjára, a 2680 méteren található Rainbow pointhoz. Innét belátható az egész völgy és a szemközti hegyek is.
Hazafelé egy kúton vacsit vettünk, meg sört és jól átfagyva elfogyasztottuk a bungallow előtti kemping asztalon. Én burritost ettem Bud Lighttal 😎
Éjszakára fagyot ígérnek, de szerencsére van a kunyhóban elektromos fűtés. Megy is most ezerrel 😂
Holnap irány vissza Vegas. Megpróbáljuk visszaszerezni a telót. Este hívtuk őket de közölték, hogy nem találtak semmit. Szerintem sem lesz meg, de Zsifi bizakodó.
Videó a következő BLOG bejegyzésben.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂