2019. május 26.
A mai nap igen egyszerű és rendkívül sikeres volt. De először az éjszakáról.
Nagy élmény volt a faházban aludni. A kis fűtőtest melegen tartotta a szobát. Viszont amikor éjjel menni kell, akkor menni kell és kint igen hideg volt. Mínusz két fokig kúszott le a higanyszál. Reggel ugyan sütött a nap, de 4-5 fok volt és a kocsi teljesen lefagyott. Sok mindennel készültem a túrára, de jégkaparót nem hoztam… 🙂
Viszonylag korán ébredtünk és időben útra keltünk. Első úticél Las Vegas, Circus Circus hotel elveszett tárgyak osztálya. A 400km-t gyorsan lenyomtuk, fél 12-re már a hotelben voltunk. Remélem radaros autók nem voltak!
Miután előadtuk a sztorit a párna alatt hagyott telefonról, jött a döbbenet miután molyoltak kicsit a számítógépen: megvan a teló. Egy biztonsági őr elment érte valahová. Mi még nem mertünk örülni, de izgatottan vártuk. És hozta. Meglett. Zsifi nem hiába bizakodott, én még szégyenszemre mondtam már le róla. Nagy kő esett le a szívünkről. Azért nem mindegy, hogy eltűnik-e egy több százezres teló vagy sem. Örömünkben visszamentünk a belső vidámparkba és egy ajándék boltban pólókat is vettünk.
Ezután lenyomtunk egy újabb 300km-t, hogy láthassuk Elmer Palack-fa Parkját. Hát ez egy döbbenet. Vas tartókra faágakként vagy levelekként felpakolt üveg palackok tömkelege. Üvegpalack-fa erdő. Plusz egy csomó kacat mindenfelé. Ráadásul viharos szél fújt, így zörgött, búgott, csörömpölt a sok üveg. Pihent egy hely 😁
A következő kisvárosban kivettünk egy szobát és viszonylag korán elkezdtük ma a pihit. Én épp a képeket rendezem, eddig 2500-nál tartok. Igaz ezek nagy része még nincs leválogatva. De legalább lesz miből törölni 🙂
Majdnem kihagytam a mai kaját. Reggeli a Mekiben. Rántotta és bacon POGÁCSÁBAN!!! Normális??? Ebédre hotdog egy kúton, vacsira forró leves. Amire szükségem is van, mert sikerült alaposan megfáznom 😥
Holnapi program még nem tiszta, de valószínűleg megpróbálunk bejutni a Yosemitébe, ahová motorral a havazás miatt nem sikerült. Bár épp most szólt a Zsifi, hogy benézte és nem holnap után, hanem már holnap indul a gépe. Úgyhogy reggel irány San Francisco…
2019. május 27.
A mai aztán tényleg eseménytelen nap volt. El kellett érnünk San Franciscoban Zsifi repülőjét. Ha már egész napos autózás várt ránk, én belecsempésztem a lancasteri zenélő utat.
Ez csak egy ici-pici kitérő volt, ami érdekességként megérte, de élményként egyáltalán nem. A lényege, hogy bemarták az aszfaltot, amin adott sebességgel áthaladva egy zenei dallamot hallat. A bejegyzés hozzászólás részében beteszem az 55 és a 65 mérfölddel felvett videót. Felismeritek a zeneszámot?
Közben megálltunk egy kis kávézóban reggelizni. Furcsa volt, hogy a 10-12 fokban megy a klíma és tárva nyitva vannak az ablakok, a pultos ellenben kalapban és téli nagykabátban szolgált fel. Kérdeztem, hogy ez a normális idő errefelé? Á, abszolút nem. Nem szokott télikabátban feszengeni. Akkor milyen a szokásos időjárás? Mint Afganisztánban. Voltak srácok, akik jelentkeztek a környékről a seregbe, kaptak különleges kiképzést az ottani körülményekre, hogy az majd milyen durva lesz. Utána nem győztek panaszkodni, hogy mire fel ez a kiképzés, amikor otthon ugyanilyen a környezet 😊 Tisztára olyan, mint amikor Luke Skywalker magyarázta a Halálcsillag támadás előtt, hogy otthon hogy szokott buckapatkányokra vadászni 😂
Maga a kávézó igen jellegzetes volt. Az az igazi isten háta mögötti hely, mindenféle berendezési tárgy, egyedi, házi ételek. Eddig nem sok burritót ettem, de az itteni Breakfast burrito tejeskávéval viszi a prímet. Maga a kávé is művészet volt. Legalább 5 percig készítette akkurátus processz szerint. A sor meg addig állt és várt. De sajnos tovább kellett állnunk, így a burkolás után már léptünk is.
Még párszor megálltunk tankolni, meg pihenni, de bőven időben odaértünk Friscoba. Maradt még annyi időnk, hogy bemenjünk a városba és megnézzük a Festett Hölgyek (The Painted Ladies) klasszikus, képekről, képeslapokról, puzzlékról ismert házsorát. Az előttük lévő park igazi jamboree terület. Nem is értem hogy kezelik az ott lakók ezt a nagy érdeklődést. Ember áradat minden nap…
Vissza a reptérre, majd érzelmes búcsú. Jó volt ez az egy hét, leszámítva az utolsó két nap értelmetlen, egész napos autózásait. Kár, hogy vége és kár, hogy ilyen hirtelen. Zsifi panaszkodott is, hogy futva kell elhagynia Amerikát 😂
Útban Norbi felé elindultam a híres-neves Lombard streetre, ahol ide-oda csalinkázva lehet legurulni a gyönyörű utcán a még gyönyörűbb tengerparti kilátás felé. Azonban ünnepnap lévén akkora volt a sor az oda vezető úton, hogy 5 perc várakozás után azt mondtam, hogy ez most kimarad az életemből.
Azonban út közben mégis csak találtam nézni valót, Sausalito városkában a vizi falut. Ezek vízen úszó házikók, ahány ház, annyi féle. Érdekes lehet a vízen lakni 🙂
Norbihoz érve elindítottam az egy hét filmjeinek a feltöltését, majd irány a Super Duper hamburgerező. Isteni vacsi után apró bevásárlás a Safewayben, nagymosás otthon és mocika megtekintése a garázsban. Norbi lecserélte az olajakat benne, azt mondja sok hiányzott és durván nézett ki az összes.
Keddre, mivel a kocsi még nálam lesz, autós túrát tervezek a környékre.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂