India #22, július 21, vasárnap
Az első olyan nap a túrán, amikor sem kép, sem videó nem készült. Majdhogynem unalmas motorozás volt ma egész nap.
7-re kértük a hajón a reggelit, de már háromnegyedkor faltuk a bundáskenyeret. Nehéz és hosszú szakasz állt előttünk, így korán ébredtünk és a szokásunktól eltérően korán is pakoltunk össze. Így fél nyolc körül már imbolygott is velünk kifelé a ladik. Most a tulaj saját kis csónakjában ültünk mind a hárman, ők ketten, plusz az összes csomagunk. Sokat mondok, ha 3 centire volt a csónak pereme a víztől. De szerencsésen kijutottunk.
A motorok is rendben voltak a parkolóban. 900 rupi lett volna a díj, de a fickó nem adott vissza az ezresből. Azt mondta, hogy 100 a borravaló és az neki jár 😲
Gyorsan felmálháztunk és az első kijelentésemmel ellentétben csináltunk egy közös fotót a háziakkal. Ha valaha Srinagárba jönnétek egy hajóházba, akkor nagyon tudom ajánlani azt, ahol mi voltunk. Abszolút nem luxus, ennek megfelelően sokkal olcsóbb is, mint a többi, de tényleg jó a minőség, finom a házi koszt és a vendéglátók mindent megtesznek, hogy elégedettek legyenek az utazók. A teljes ottani programunkat ők szervezték és igazán jutányos áron. New Retreet Houseboat. Bookingon fent vannak.
Mivel korán indultunk és ráadásul vasárnap is volt, így szerencsére megúsztuk az abszolút közlekedési káoszt. Volt azért így is nehézség, de korántsem akkora, mint amikor érkeztünk. Viszonylag gyorsan kijutottunk a városból rá az autópályára. Na de itt megkezdődött a mai nap szívása. Azt említettem, hogy Kashmír tele van katonákkal. Ma pedig tele volt katonai konvojokkal. Ilyenkor a teljes autópálya forgalmát leállították és még kellett várni, hogy a sereg elvonuljon. Egy idő után szörnyen idegesítő volt már.
De hogy ne legyen ilyen egyszerű a szitu, egy idő után az autópálya véget ért és normál kétsávos út vezetett át a hegyeken. Érdekes módon itt már engedték, hogy előzzük a katonai járműveket. És ezzel elkezdődött egy több órás idegtépő autóverseny. Mindenki előzött, ahogy tudott, próbált előre jutni, ahogy tudott. Többnyire aszfalt is volt, csupán egy-két helyen kellett picit terepezni.
Amire leelőztünk mindenkit, igencsak elfáradtunk és megéheztünk. Így félreálltunk egy kisboltnál kólázni és szendvicsezni. Bosszúsan vettük tudomásul, hogy a konvoj utolért bennünket és kezdhetjük elölről a versenyt.
330km után, délután 5 körül találtunk egy elfogadható árú és minőségű hotelt. Vacsi után mindenki lepihent, mert nincs wifi és így nincs Facebook 😂
Indiában általában nincs tusoló, hanem egy kis sámli, egy vödör, még egy kancsó. A vödröt feltöltik vízzel, leülnek a sámlira és a kancsóból locsolják magukat. Mi eddig elkerültük az ilyen helyeket, a tusoló megléte alapvető igényünk volt. De a mai szálláson csak a vödrös megoldás volt. Dilemma, de a hotel egyébként jó volt, légkondi a szobákban, kényelmes ágy, tisztaság. Ezen kívül hosszú kilométereken keresztül ez volt az egyedüli hotel, amit találtunk. Győzött a hőség és a fáradtság, maradtunk. Megtörtént az első vödrös fürdés. Vacsoránál beszélgettünk és tudjátok mit? Mindenkinek ez volt eddig a legjobb fürdése 😊 Bőségesen volt víz, nem kellett a víznyomással küzdeni, egyszerűen isteni volt. A végére csak rájövünk mi lett volna jó Indiában 😂
Holnap újabb 300-350km autópálya van előttünk. A legnagyobb gond, hogy leértünk a hegyekből és nagy a hőség. Igencsak kiszívja az ember energiáját…
Videó egy későbbi posztban.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂