India #21, július 20, szombat
Kényelmes reggel volt. Nem szorított az idő. Kilencre kértük a reggelit, tízre várt bennünket a taxi kint a szárazföldön. Bundáskenyér, kukoricakása, vaj, lekvár, méz, kashmíri tea volt a menü. Én még repetát is kértem 😊
Kiérve a szárazföldre leellenőriztük a motorokat, még az őrzött parkolóban vannak. Utána belevetettük magunkat a srinagári közlekedési káoszba, de szerencsére utasként, kocsival.
Első állomásként a Pari Mahal Kertbe látogattunk el. Ez egy hegy tetején található, gyönyörű, 5 szintes kert együttes. Kellemes volt végigsétálni a sok virág, elsősorban rózsák között. Valamint pazar kilátásunk volt magára a városra és a Dal tóra is.
A hegyről lefelé megnéztük a Chashma Shahi Kertet, ami csak 3 szintes volt, de hasonlóan szép, mint az előző. Mindkét helyen sok volt a turista, elsősorban belföldiek. Következő látnivaló a botanikus kert lett volna, de mondtuk a sofőrnek, hogy elég kertet láttunk már, irány a következő látványosság.
Ez a város közepén lévő hegy tetején elhelyezkedő Hari Parbat erőd volt. Az autó elég sokáig vitt fel bennünket, de egy ponton útlezárás állta utunkat. Innét gyalog kellett tovább menni. Illetve mászni. Borzasztó magasan volt az erőd, sokat kellett még felfelé haladni. Fújtattunk rendesen, ráadásul a hőség is egyre csak erősödött. De végül felértünk. Maga az erőd eléggé, sőt különösen elhanyagolt volt. Azonban az egyik őrtorony három ablakából fantasztikus kilátás nyílt a város három részére. Ezért a látványért megérte ennyit caplatni, bár talán lehetett volna picit hűvösebb. Az udvaron szederfa magasodott, indiai ember magasságban már le volt szüretelve. De Gabi magasságában még rengeteg finom gyümölcs akadt 😏
Lefelé megálltunk egy étteremnél felfrissülni, kólázni, kávézni. Majd következett a Jamia Masjid mecset. A bejáratnál levettük a cipőnket és bíztunk abban, hogy kifelé is ott lesznek. Ott voltak 😉 Eleinte nem kicsit félénken, óvatosan nézelődtünk, fotóztunk. De a helyiek bíztatására bátran megnéztünk, lefotóztunk és levideóztunk mindent. Volt egy nagy digitális tábla mindenféle időpontokkal. Kérdésünkre részletesen elmagyarázták mi, mit jelent. Röviden, az összes napi imádkozás időpontját, a napfelkelte és napnyugta idejét mutatta.
Kifelé menet egy a fiát sétáltató apuka kérdezte, hogy honnét jöttünk. Miután megismert minket, tartott egy kis beszédet arról, hogy Kashmír biztonságos hely, nyugodtan jöjjenek a turisták, töltsenek el sok időt, nézzenek meg mindent. Kashmír rossz hírét csak a média kelti, mert ez egy békés vidék. Ebben egyébként igaza lehet. Igaz, hogy minden sarkon fegyveres katonák állnak, de ettől függetlenül abszolút barátságos és segítőkész embereket ismertünk meg. Szeretnék ha minél több turista keresné fel az országukat. Tényleg rengeteg látnivaló és kiránduló hely van errefelé. Persze ne egy Tirolra számítsatok. Azért az indiai káosz itt is megjelenik teljes valójában.
A következő, egyben utolsó megállónk a teljesen fából készült, 3 szintes Shah E Hamdan mecset volt. Ez valami igazi csoda. 700 éve épült, rendkívül díszes kívül is, de legfőképpen belül. Bemenni nem tudtunk, csak az előtérből tudtunk befotózni, mert épp ima idő volt. De gyönyörű látványt nyújtott, az emberek nagyon büszkék voltak rá. Szívesen mutatták be az épületet és meséltek róla.
Koradélután értünk haza, igazi pihi vette kezdetét. Bár Gabi és Ispán még elmentek a háziak ladikjával egyet csónakázni.
Vacsira a tóból fogott halakat sütötték meg roston meg volt még vega húsgolyó rizzsel.
Estére nem maradt más csak a pakolás, mert holnap irány Delhi felé. Egy nehezebb szakasz áll előttünk Jammu felé, még át kell kelnünk a hegyeken. De utána csak autópálya Delhi felé. Durván 900km van előttünk a következő három napra.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂