India #20, július 19, péntek
Ha a múltkori hajnali négyes kelés korán volt, akkor a mai fél négyes halálosan korán. De nem volt mese, kelni kellett, mert jött értünk négyre a vízitaxi. Irány az úszó piac a Dal tavon. Reggel öt és hat között zajlik az üzletelés, célszerű időben ott lenni.
Hihetetlen élmény volt a kis csónakkal elevickélni a hajnali sötétben a kis, szűk, vízi csatornákon a piacig. Fényképezni a kevés fény miatt nem lehetett, de a személyes bámészkodás örök emlék marad. Öt körül értünk a tett színhelyére, egy kisebb tisztásra, ahol pár hajó már várakozott, mi pedig kihúzódtunk a szélére. Először még csalódtunk is, hogy ezért a pár kopott bárkáért jöttünk?
Aztán pár perc múlva megélénkült a környék. Egyrészt további turista csónakok érkeztek, másrészt kezdték ellepni a teret a helyi ladikok. Az árusok hajója roskadásig zöldséggel, a vevők pedig üresen keresgélték a portékát. Amikor egymásra találtak, akkor gyors alkudozást követően már pakolták is a saját csónakjukba a cuccot. És eközben az egész piac mozgott, a csónakok össze-vissza cikáztak, lökdösték egymást ide-oda.
Persze voltak, akik a turistákra specializálták magukat. Csapódott mellénk tea, süti, szuvenír, fűszer, bőrsapka és bőrkabát árus is. Nem túl tolakodóan, de bemutatták az árukészletet és várták a bólintásunkat a jó üzlet reményében. Sajnos a spur magyarokkal rosszul jártak, nem vettünk tőlük semmit. Ellenben jót szórakoztunk a próbálkozásaikon 😊
Hat körül hazafelé vettük az irányt. Már teljesen világos volt, így jó képeket és videókat tudtunk készíteni. Kipróbáltam a GoPro vízállóságát és többször lenyomtam a víz alá. Mondjuk száguldó hínárokon kívül más nem látszott a felvételeken.
Visszatérve a szállásra további alvás, majd ébredés utáni reggeli volt a program. Óvatosan kérdeztük, nem lehetne fordítva? 😏 Dehogynem. Úgyhogy kiadós reggeli után zuttyantunk az ágyba és aludtunk majd délig.
Ébredés után kifacebookoztuk magunkat, majd szükségét éreztük, hogy elugorjunk egy úszó boltba. Már majdnem kiparkoltak a háziak a csónakjukkal, amikor megjelent a hajónk előtti csatornán egy csónakos bolt. Na egyből bevásároltuk a két napra szükséges kóla, víz és chips adagot 😊
Tegnap a háziak egy költséges hajókázós programot ajánlottak délutánra, amitől elálltunk. De itt jött az indiai, bocsánat, kashmíri rafinéria. Egyből előálltak egy rövidebb, intenzívebb, de éppen fél áru alternatívával 😊 Így összekaptuk magunkat és elindultunk egy 3 órás kis csónaktúrára.
Első állomás egy szigeten lévő kis kert meglátogatása volt. 20 rupi volt a belépő, de még ingyé is sok lett volna. Szép volt, de szerény és bizonyos része gondozatlan. De persze tapasztalat szerzésnek nem ártott.
Következő megálló egy strandoló hajó… lett volna. Ugyan vittünk fürdőgatyát, de a víz annyira nem nyerte el a tetszésünket. A hőmérséklet még jó is lett volna, de egyáltalán nem látszott tisztának és hínáros is volt. Így a kikötés előtt jeleztük, hogy tovább, ezt kihagyjuk.
Ezután következett a bazár, ami a kis csatornák mellett található üzleteket jelentette. Nem álltunk meg sehol, de egy mozgó jégrém árust, azért odaeveztettünk magunk mellé. A Magnum itt is Magnum 😊
Következő kikötőnk egy pashmina és szőnyeg készítő manufaktúra volt. Itt bemutatták hogy készülnek a pashmina sálak és a kézi szövésű szőnyegek. Egy gyengébb minőségű pamut és selyem szőnyeget 6 hónapig készít egy ember. A jobb minőségű, 100 százalékban selyem szőnyeget két ember két vagy három évig készíti. Láttuk mennyire aprólékos munka, el is hittük, hogy ennyi munka van bennük.
A gyártás bemutatása után természetesen beinvitáltak a bemutató terembe is. Szavakkal le nem írható gyönyörűségeket láttunk. Csak úgy dobálták elénk a szőnyegeket. Egy kb. 1×2 méteres, 100% selyem szőnyeg nagyjából 130 ezer forintba került. Ez persze az alkudozás előtti listaár 🙂 Persze a spur magyarok itt sem vettek semmit. Pedig kártyával is lehetett fizetni és a világ bármely pontjára el tudják szállítani DHL-lel 😊
Miután a kereskedőknek itt sem termett babér, kalandos útvonalon, kis elhagyatott csatornákon keresztül hoztak minket vissza a hajónkra. Kellemes délután volt. A nap ugyan sütött, de a szél is fújt, így nem volt vészesen meleg. A szállásra visszaérve be is borult, egy-két csepp eső is esett. De ez nem zavart, mert kellemes hűsen tartotta a hőmérsékletet. Jót pihentünk, amikor szóltak a háziak, hogy kész a vacsi.
Sült barnarizs szárított gyümölcs darabokkal, főtt zöldségek és friss saláta volt a menü. Előtte természetesen alaposan fertőtlenítettünk a még otthonról hozott kemikáliákból 😊 Valamint magához a vacsihoz is lecsúszott egy söröcske. A lakomát tejes kasmíri teával zártuk.
Holnap taxis városnézés és további pihegés a terv.
Videó egy következő posztban.
A túrán készült fotókat IDE KATTINTVA találod.
Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, akkor lájkold be az oldalt a Facebookon és/vagy iratkozz fel az e-mailes bejegyzés értesítőre. Esetleg meg is oszthatod a posztot az ismerőseiddel, hátha őket is érdekelné a sztori 🙂